Boltunk

Huszár Gál

Huszár Gál prédikátor, nyomdász, a reformáció korai terjesztője

Luther 1517-es föllépését követően a reformáció hívei a katolikus egyház elleni harcukban saját nézeteik terjesztésére nagyhatású fegyvereként használták a könyvnyomtatást. Magyarországon a reformáció kezdeti szakaszának tekintélyes kiválósága, Huszár Gál elsők között sajátította el és alkalmazta hittérítő, pasztorációs, valamint oktatói tevékenysége mellett a nyomdászmesterséget.

Huszár Gál szülőhelyéről, születésének időpontjáról, életének első évtizedeiről nagyon bizonytalan ismeretekkel rendelkezünk. A történészek azt tartják valószínűnek, hogy a szlovákiai Csallóközben vagy Mátyusföldön jött világra, talán 1512-ben.

Krakkóban szerezhetett teológiai és zenei végzettséget, s valószínűleg ott „fertőzték meg" a reformáció tanai is. Hogy a lutheri vagy a kálvini irányzatot követte, arról megoszlanak a vélemények, evangélikusok és reformátusok egyaránt magukénak vallják a reformátort.

Anyanyelvén kívül tudott görögül, latinul, héberül és németül. Tanulmányai során zenei műveltséget is szerzett, amelyet később kottákkal illusztrált énekeskönyveiben hasznosított.

Az első vele kapcsolatos biztos adat 1553-ból való. Ekkor a mátyusföldi Vízkelet papja volt, de a reformáció terjesztéséért a győri püspök kiközösítette a katolikus egyházból, s ő a biztonságosabb Magyaróvárra menekült. A lutheri tanok Magyaróváron és környékén korán gyökeret vertek. Az ideérkező Huszár nagy energiával fogott hozzá a hitújítás tételeinek terjesztéséhez, egyházának a római katolikusokkal szembeni megerősítéséhez és kiépítéséhez. A paphiány enyhítésére saját költségén iskolát állított föl. Tanítványait Sztárai Mihály, a Duna-Dráva közének egyházszervező reformátora szentelte föl. Reformátori programja megvalósításának céljával és hívei számának növelésére párfogóitól kapott kölcsönön nyomdát állított. 

Moson vármegye székhelyén és a szomszédos Kálnokon szolgált lelkipásztorként. Elszántan terjesztette az új tanokat, vitázott a katolikus papokkal, s iskolát alapított prédikátorok képzésére. Működése nyomán a 17. századra virágzásnak indultak a protestáns gyülekezetek a Szigetköz falvaiban. Fejlődésüket az ellenreformáció törte meg.

Gál pap, ahogy a nép nevezte, egy 1557-es bécsi látogatása során barátságot kötött a kálvini tanokban jártas Raphael Hoffhalter nyomdásszal, s a tőle kapott betűtípusokra, díszekre és öntött, mozgatható hangjegykészletre alapozva 1558-ban nyomdát rendezett be Magyaróváron.

Első – saját prédikációit tartalmazó – könyvét 1588. április 1-jén adta ki, ebben Anaxiusnak, azaz méltatlannak nevezte magát. A könyv miatt beidézte a győri püspök, de mivel nem jelent meg, újra kiközösítette, és eltiltotta a nyomtatástól. Ennek ellenére tovább dolgozott, kinyomtatta Sztárai Mihály egyik hitvitázó színművét és Henrich Bullinger magyarokhoz írt levelét.

A kassai városi tanács 1559-ben meghívta a protestánssá lett városba, s 1560. március 20-án iktatták be lelkészi állásába. A tudós prédikátor magával hozta nyomdáját is, folytatni akarta a könyvkiadást. A Kassán végzett szolgálata azonban nem tartott sokáig, mert miután az egri érsek értesült működéséről, elérte, hogy I. Ferdinánd király elfogatóparancsot adjon ki Huszár ellen. 1560 októberében letartóztatták, s karácsonyig raboskodott Kassán, arra várva, hogy Egerbe vigyék. A kassai polgárok azonban – valószínűleg Bornemissza Péter segítségével – megszöktették, s családjával és felszerelésével együtt elhagyta a várost.

A Kassáról menekülő Huszár Gál Debrecenben keresett oltalmat, s ott szívesen is látták. Maga a lelkész, Méliusz Juhász Péter fogadta házába műhelyével együtt. 1561-ben látott itt napvilágot az első magyar nyelvű egyházi nyomtatvány. Méliusz Juhász Péter kálvinista prédikátor és Huszár Gál nyomdász ekkor készítették el Szent Pál leveleinek magyarázatát tartalmazó első könyvüket.1562-ben, másfél év után elhagyta a várost, felszerelésének egy részét viszont Méliusznál hagyta, akinek a pártfogásával tovább élt a debreceni nyomdászat, s él ma is Alföldi Nyomda néven.

Huszár Gál Debrecenből 1562-ben Komáromba ment, s ott a magyar nemzetiségű dunai naszádosok lelkipásztora lett, nyomdásztevékenységét tíz évig szüneteltette. A hajósokkal azonban csak egy évig maradt, 1563-ban menekülnie kellett. Ezután Bornemissza Péterrel a vidék katolikus központjában, Nagyszombatban prédikáltak, de onnan is kitiltották őket.

Az Érsekújvárhoz közeli Komjáton kapott menedéket, Forgách Imre udvari papja és Csallóköz-mátyusföldi esperes lett. 1573-ban újra felállította nyomdáját az akkor a közeli Semptén lakó Bornemissza Péter segítségével. Elkészítette többek között barátja prédikációkötetének első darabját, s az evangélikusok által használt komjáti énekeskönyvet is.

Huszár Gál története Pápán ér véget, ahová 1575-ben hívták meg lelkésznek, s ahol még abban az évben, október 23-án meghalt pestisben. Sírja nem maradt fenn, mivel a régi temetőt később felszámolták. Emlékműve a Zimmermann utcában található. Nyomdáját, tipográfiai készletét fia, Huszár Dávid örökölte, aki apját megelőzve, 1573-ban érkezett a dunántúli városba, s hamarosan az 1531-ben alapított iskola rektora lett. A lelkész-iskolaigazgató 1577-ben Pápán nyomtatta ki a magyarra lefordított Heidelbergi Kátét, a református egyház egyik hitvallását.

 

A nyomdászjelvényen a (keresztben végződő horgonyra tekeredő) kígyó jelképe Jézus küldetésére utal: „...ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne." (Jn 3,14) - Üzletünk Logója is - Pete Dóra munkája nyomán - ez alapján készült.

 

25 évesek lettünk

„Az Úrnak szentelt legyen ez a könyvesbolt az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.
Áldott legyen mindenki, aki átlépi küszöbét, hogy a könyvekben a kultúrát és a könyvek könyvében az élő Urat keresse.
Áldott legyen mindenki, aki e hajlékban szolgál Istenünknek és embertársainknak hittel és szeretettel, türelemmel és segítőkészséggel.
Használja fel Istenünk e könyvesboltot is evangéliuma terjesztésére és általa sokak üdvösségére Jézus Krisztus által nemzedékről nemzedékre. Ámen.”

D. Szebik Imre püspök megnyitó imája
1995. október 28.